Nagyon nehéz rávennem magam arra, hogy leüljek a laptop elé, miközben annyi más mókás dolgot lehet tenni, nade most ittvagyok:)
A kaja továbbra is szuper, bár itt sokkal kevesebb (=0) csirkét és pulykát, helyette viszont sok marhát és disznóhúst is.
Sokféle munkát végeztünk, mióta utoljára írtam. Az istállóban egy hatalmas halom levágott füvet kupacoltunk át a rendes helyére, először elég bénán, de tegnap már villámgyorsan ment:)
Az istálló igaziból 30 tehén lakhelye, akik rengeteg tejet adnak. Naponta kétszer van fejés, reggel ötkor és délután ötkor, 6 fejőgéppel. Kb. 2,5 liter tejet fejnek le így percenként. :O Amúgy a tejet naponta eladják Genf környékén valahova.
Dimitrivel és egy barátjával voltam fenn 'a hegyen', egy másik farmon meglátogatni pár barátjukat. Ez a bizonyos hegy úgy néz ki, hogy hatalmas legelők és erdők tartoznak egy-egy farmhoz és csak ritkán találkozol össze egy házzal :) Este pedig a lehelők közti kapukat becsukják, úgyhogy hazafelé ki kell szállni kinyitogatni a kocsinak. Persze mindezt gyönyörű környezetben kell elképzelni... Amúgy a másik farmon csak állatokkal foglalkoznak, leginkább a sajtkészítésre igazítva. Ők nem bio-k, de a sajtjaik elég jól néznek ki..
Ezután elérkezett a vasárnap, amikor Lausanne-ban végre találkoztunk Ndrew-val. Nagyon érdekes város: az állomáson a legmagasabb vágányszám a 70 (!), kilépve az állomásról egy hihetetlenül meredek utca következik, persze vasárnap minden zárva. Lesétáltunk a tópartra, egy padon megettük a szendvicseket, amiket a múltkori prémiumsonkából csináltam, aztán az olimpiai sétányon megnéztük a kiállított képeket. Szóval egy nagyon jó kis napot töltöttünk ott:)
Ezenkívül még gyönyörű, szépen gondozott és virágos parkokat láttunk, ami szinte mesebeli a pesti parkokhoz képest...
Másnap rendberaktuk az egyik ház mögötti kiskertet, aminek az egyik felét birtokba vettek a vadvirágok.
Alice-éknál nyaralt két másik család kisgyerekekkel, úgyhogy este közösen hamburgereztünk (házizsömi, helyi marhahúspogácsa, helyi zöldségek....) és a gyerekek valahogy rájöttek, hogy szeretek velük játszani:)
Amúgy közben folyamatosan tanítgatnak minket a francia nyelvre, jelenleg az a taktikájuk, hogy amikor csak lehet franciául szólnak hozzánk, és csak akkor jön az angol segítség, ha nem értettük. Ebben Francois és az apja ( a főfőfő Don) a legügyesebb és a leghatékonyabb is. Amúgy Dimitri is beszélgetett velem egy jó kis katyvasz-nyelven, amit kitaláltunk, de mióta itt a barátnője, nem nagyon barátkozik/barátkozhat......
A kicsik is hamar ráálltak arra, hogy szép lassan, jó sokat mutogatva magyaráznak nekünk, például mikor lementünk velük az állatokhoz, ők mutatták meg nekünk, hogy mi micsoda:)
Egyik nap a munka (a nagy kertben ültetés egész nap, kicsit napon megégés és traktorral hazautazás) után elmentünk a vendégcsaládokkal és Alice-ékkal egy tóhoz fürdeni, bár mire minden gyereket és táskát sikerült a megfelelő autókba bepakolni, és elindulni, kissé beborult az idő.. Ettől függetlenül jót játszottunk a vízparton, majd felmentünk 'a hegyre' egy szuper étterembe.
Az étteremben csatlakozott hozzánk egy csomó ember, barátok, ismerősök.. Négyen wwooferek fondue-t ettünk, ami igaziból elég másmilyen, mint amit elképzeltünk, de nagyon finom volt. Egy ököruszályleves-szerű lében fődögélnek a marhahúskockák szezonális zöldekkel, ehhez pirított tésztát, salátát és többféle szószt kaptunk.
Persze mi nem készültünk plusz ruhával az estére, úgyhogy amíg meg nem érkezett a felmentősereg, addig osztozkodtunk a melegen Fionnal.
Végül másnap, azaz ma, csak délelőtt kellett dolgoznunk, délután pedig biciklivel felfedeztük a szomszéd kisváros/nagyfalut, és itt tartózkodásom alatt először vettem ennivalót. A bolt sajátmárkás édességeit vettük meg, amik magyar viszonylatban közepes árkategóriának mondhatók, és sokkal jobb minőségűek, mint az otthoni sajátmárkások.
Végül még sétáltunk egyet a városban és kituristáskodtuk magunkat:)
Összegezve: továbbra is minden szuper:)
Pá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése